Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Ökológiai Kutatóközpontja, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem és a dániai Aarhusi Egyetem munkatársai több mint száz urbanizációs tanulmányt elemeztek a világ minden tájáról a városiasodás talajfaunára gyakorolt hatásának a megértéséhez. A kutatók az éghajlati viszonyok függvényében vizsgálták a talajállatok fajgazdagságának változását és az egyedszámok alakulását.
Egy gramm talajban akár tízmilliárd mikroba is élhet,
egy maroknyiban pedig több ezer szabadon élő, vagyis nem parazita életmódú fonálféreg bújhat meg. Egy négyzetméteren néhány ezertől akár százezres nagyságrendig fordulnak elő ugróvillások és atkák. A talajállatok számos ökoszisztéma-szolgáltatást nyújtanak az embernek. A giliszták úgynevezett ökoszisztéma-mérnökök, nagyban képesek átalakítani a környezetüket a talaj intenzív átkeverésével. Hektáronként akár több ezer kilométernyi járatot hoznak létre, így fellazítják a talajt, segítik a víz bejutását, és hozzájárulnak a humuszképződéshez is.
A talajlakó atkák sokféle szerepet tölthetnek be a táplálékláncban: lehetnek növényevők, ragadozók vagy lebontók. Ez utóbbiak holt szerves anyagokkal táplálkoznak, és segítik a tápanyaggá válásukat. A talajlakó fonálférgek lehetnek baktériumevők, növényevők vagy ragadozók. A lebontó ugróvillások a talajlakó baktériumokat és gombákat szabályozzák, illetve a mohák beporzását is végzik. A csigák, az ászkák és az ezerlábúak is a lebontók közé tartoznak, a százlábúak kizárólag ragadozók, a futóbogarak között előfordulnak a gyomok terjedését szabályozó növényevők, vegyes táplálkozásúak és a biológiai védekezésben segítő ragadozók is.
A városiasodás, vagyis a városok területének és népességének növekedése gyökeresen átalakítja ezeknek az állatkáknak az élőhelyét.
Az ember lerontja vagy kicseréli a talajt, idegenhonos növényekkel telepíti be,
sokszor és nagy területen aszfalttal, betonnal és épületekkel fedi le, illetve sok helyen az év minden szakában élénk zöld pázsitot tart fenn. Ezek az átalakítások több állatcsoport élőhelyét is veszélyeztetik vagy megszüntethetik.
„Azzal, hogy a városokban sűrűn építkezünk, gyakorlatilag megszüntetjük a talajt mint élőhelyet” – figyelmeztet Szabó Borbála, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos munkatársa. Alapesetben a talajnak van egy szerkezete, melyben több pórus, légzseb és járat van, illetve ezeknek a pórusoknak a felületén lévő vízréteg is fontos, mely a megfelelő páratartalmat és az állatok vízellátást biztosítja. Amikor építkezünk, vagy eltávolítjuk és homokra cseréljük a talajt, vagy letömörítjük, és arra építkezünk. Vagyis megszűnnek a pórusok és járatok, így az állatoknak nincsen hol élniük. Az épületek és az aszfalt alatt olyan tömör a talaj, hogy lehetetlen benne járatokat ásni. „Csak képzeljük el, hogy egy épület több tonnás tömegét megtartó járatot kell ásnia egy pár milliméteres állatnak” – szemlélteti a kihívást a szakember.